"aoucs"

Sajnálatos eseménnyel kezdődött a történet.
Levente fiunk játék közben elesett,és a térdén elég csúnyának tűnő sebesülés tátongott.
Ő persze halálra rémült a nem mindennapi vérző seb látványától,no meg a fájdalom is fokozta a világvége érzést.
Mivel Attila és Renáta is éppen nálunk voltak, ahányan voltunk,annyi felé indultunk segítségért:Attila Betadin oldatért,én Otíliával sebrögzítőcsíkért,és sebtapaszért,miközben Andika igyekezett kitisztítani,fertőtleníteni a sérülést. (Renáta Balázskát igyekezett megnyugtatni,hiszen Ő sem tudta igazán mire vélni a felfordulást a maga másfél évével...)
Perceken belül minden relikvia összejött, és legjobb tudásunk szerint elláttuk a sebesültet,ésa sérülést.
Másnap reggel kocsiba ültünk,hogy megmutassuk a Doktorbácsinak a dolgot.
A magyar orvos Leixlip-ben van,ami Dublin alatt található,kb 170 Km-re Roscrea-tól.
(Az itteni orvosok felkészültségét ismerve inkább megtesszük ezt a távot,de tudjuk,hogy normálisellátásra számíthatunk.)
A Doki kedvesen,ismerősként köszönt minket,majd amikor a tárgyra térünk,természetesen látni akarja az ominózus területet. Amikor a sebtapasz levételére kerül asor, Levente fájdalmas „aoucs”szisszenéssel kíséri a történteket. (Ez ugyan nekünk nem is tűnt volna fel, hiszen mi igen ritkán hallunk ittenieket jajgatni,és ha igen, akkor sem elemezzük a dolgot.Az Orvos azonban egészen máshogy van ezzel,hiszen jóval sűrűbben szembesül hasonló esetekkel.)
Erre a doki nevetve mondja:”Egy magyar gyerek nekem ne angolul jajgasson,hanem Magyarul!”
Ezen aztán mi is jót kacagtunk,és megtanultuk mi is, hogy mi a különbség az angol,és a magyar jajgatás között.....