Birr-i Kastélyés kert/ Co. Offaly

A Birr-ben található kastély ma is lakott, Rosse grófjainak magánrezidenciája, nem látogatható csak a kert,de nem csalódtunk.Tulipánfák,angol-kert,szobor-kert,tavak,patakok..
.minden ami egy pihentető sétához elengedhetetlen.A várat körülölelő park 50 hektáron terül el.

A jelenlegi vár nagyobbrészt az 1620-as évekből való,de a19.sz elején nagyobb átalakításon esett át.
Az 1875-ben épített teleszkóp 75évig a a világ legnagyobb teleszkópja címet birtokolta.

Az első hetek

Kalandra fel! Elhagytuk Tótkomlóst!

Ezzel a felkiáltással indultunk neki a nagy útnak 2006.08.10-én. A kocsi: Opel Astra, a sofõrök:Sanya és Andi, az utasok: Otika, Abigél, Levente. No meg a tele csomagtartó, és a telepakolt utastér.Hogy lehet 15 évnyi életet egy kocsiba becsomagolni?

(Kocsival kellett jönnünk, mivel a kezdéshez elengedhetetlen volt az autó. A férjem munkahelye a bérelt házunktól 20 km-re van, ezidáig ismerõsök vitték-hozták, de ez ugye hosszú távon nem mûködik.)

Az út érdekes és szép volt.A gyerekek jobban bírták a gyûrõdést, mint mi, persze nem bíztunk semmit a véletlenre, színezõkkel, uti-társasokkal, zenével fegyverkeztünk fel.

A rengeteg élmény, látnivaló megérte a hosszú kocsikázást, rengeteg fotó készült az utinaplónk számára.

A komp.

A komptól én személy szerint nagyon tartottam, de szerencsére nem volt vészes.A másodikra már rutinosan hajtottunk fel!

Mivel a két kompos megoldást választottam, mikor az utat terveztem ebben az élményben kétszer is részünk volt. (Egy kis segítség az útvonaltervezéshez, sztem jól használható!www.uk.map24.com)

Dunkerque-Dover volt az elsõ átkelés. Mivel már lassan másfél napja szendvicsen éltünk, gondoltuk a kompkikötõben eszünk "rendes" kaját, étteremben. Hát nagyot csalódtunk, mivel a gasztronómia fellegvárában nem hogy étterem, de még büfé sem volt. A kompkikötõtõl kb 15km-re irányítottak minket, de már nem volt kedvünk megkeresni, arra gondoltunk, hogy a kompon majd eszünk.

Ettünk is, de a kaja és a kiszolgálás ideje hagyott némi kivetnivalót maga után.

Következett Anglia, ahol csak egy rossz tapasztalatunk volt. Eurót nem fogadtak el a benzinkútnál, az ír kártyánk nem volt használható, de mivel a kocsi meg volt tankolva, a kutas fogcsikorgatva ugyan, de beváltott az eurót.

A balos közlekedés eleinte nagyon furcsa volt. Nagyon-nagyon figyeltünk, de szerencsére a páromnak volt már egy kis rutinja-hisz Írországban élt, "már" 2 hónapja-így az út utolsó részét õ vezette le.

A következõ komp Fishguard-Rosslare, ez már ment, mint a karikacsapás, bevackolódtunk és szinta átaludtuk a teljes utat. Kispárna, takaró kerüljön ki a kocsiból! :-)

Ezek uán már néhány óra kellett csak és már meg is érkeztünk Roscrea városába 2006. augusztus 12-én reggel 10-re.

Az elsõ hetek...

A párom által kibérelt házba érkeztünk, ez nagy könnyebbség volt(már látom utólag, mikor a fórumon olvasgatom az albikeresõ hirdetéseket). A lényeg az volt, hogy együtt van a család!

(Egy kis elõzmény: a férjem hajózott az elmúlt 20 évben, az év felében nem voltunk együtt. Ezen szerettünk volna változtatni és erre megfelelõ helynek Írország látszott. A gyerekek angolt tanulnak és együtt lehetünk :-))

A város.

Roscrea. Dublintól 130 km-re, Tipperary megyében. Sok magyar lakik és dolizik itt a húsfeldolgozókban. az utcán minden lépésnél magyar szót hallok. ez jó. Nem annyira idegen a hely.

A szomszéd is magyar. Ez is jó. A lányaink együtt járnak majd gimibe.(ez még jobb, mert a kezdeti nehézségeket könnyebb ismerõssel elviselni.pláne gyerekeknek)

Beiskolázás...

A Secondary Schoolból egy található itt. Megnéztük. Nem rossz.Az igazgató kedvesen fogad, elmondja a lehetõségeket. A lányomnak is tetszik(ez fontos:-) Beiratkozunk.

Primary School: Abigél és Levente a Sacred Heart Schoolba fog járni.azért ide, mert ez kb 3 percnyire van tõlünk.ha esetleg dolgozunk akkor sem kell izgulni, hogy ki megy majd a gyerekekért.

Itt kicsit "íresebb" volt a beiratkozás.

Röviden: augusztus 15. körül elmentünk az iskolába, Be volt zárva( nem nagy csoda, hisz nyári szünet van), de becsengettünk.Egy úr kinézett az egyik ablakon és megkérdezte, h miben segíthet.

Mire mi: -"be szeretnénk iratni a két gyermekünket az iskolájukba."

-"rögtön hoz kulcsot és beenged"

kis idõ múlva:-"nem talál kulcsot, de ha szeptember 1-jén jövünk akkor be tudjuk iratni õket"(ablakon kerseztül társalogtunk, igaz kinyitotta..)

-"No de mégis milyen könyveket, egyenruhát, felszerelést vegyünk addig?"

-"A shaws-ban megmondják, h milyen egyenruha kell az õ iskolájukba, a többit elsején megbeszéljük"

Hát így irattuk be a gyerekeket az Ír iskolákba.

Levi kórházban

Megismerkedtünk az Ír egészségüggyel is. Sajnos.

Itt tartózkodásunk második hetében Levi leesett a játszótéren a mászókáról.

Elvittük a "háziorvoshoz", aki 60 eu leszurkolása, és manuális vizsgálat után megállapította, h nincs eltörve. Jegeljük, kenegessük vazelinnel a bõrét és ha hétfõn is fájna, hozzuk vissza. Megjegyzem ez csütörtök délután volt.

Mivel este nagy fájdalmai voltak, fogtuk magunkat és elvittük a legközelebbi kórházba Nenagh-ba. Hát az érdekességek itt is folytatódtak.

Rtg orvos nem volt, mivel délután 5 után nincs bennt. Be kellett hívni, de azt ki is kellett várni, h beérjen. Nagy nehezen megérkezett, megcsinálta a rtg, de arra a kérdésre, h el van e törve a keze nem tudott válaszolni. Majd hétfõn jön egy szakorvos, aki kiértékeli a képet és felhívnak, h mi a teendõ. (Még mindig csütörtök van )Ekkor már felettébb gyanússá kezdett válni a dolog! Mentségükre szóljon, h egy rögzítõ gipszet azért tettek a gyerek kezére, amitõl enyhültek a fájdalmai. Jött egy kék pólós arab fickó, akit takarítónak néztem, de aztán közölte, h õ az ügyeletes orvos. Már csak abban reménykedtem, h Magyarország valamelyik orvosi egyetemén végzett! Mikor megkérdezte, h honnan jöttünk és nem reagált , már tudtam, h nem.(újabb 60eu)

Hétfõn egész nap vártuk a telefont, de nem hívtak.

Kedden aztán telefonáltak, hogy menjünk el Limerickbe csütörtökön, ahol ortopédia is van és ott rendes gipszet tesznek a kezére, mert el van törve!

Jó. Csütörtökön irány Limerick, újabb rtg, és gipsz. Minden rendben, jól illeszkednek a törött csontok, 2 hét múlva kontroll.

2 hét sok idõ egy izgõ-mozgó, szaladgáló 8 éves kisfiúnak, gipsszel a bal kezén, de csak eltelt valahogy!

Rtg, orvos( megjegyzem mindig más orvossal találkoztunk), monden ok, 2 hét múlva leszedik!

Hurrá, ezt csak kibírjuk már valahogy!

Elérkezett a gipszlevétel napja, amit már nagyon vártunk!

Hidegzuhany az újabb rtg után ért minket. Nem veszik le, sajnos meg kell operálni, mert nem jól forrtak össze a csontok! Jöjjünk be 2 nap múlva, 1 napos bentartózkodás kis vágás... Na, ettõl kiakadtunk!

Felhívtam az otthoni orvos rokonomat, elmondtam a helyzetet, erre azt kéri, h olvassam be a kapott zárójelentéseket, abból meg tudja mondani, h mi a helyzet! Hogy miket!?Mi nem kaptunk még egy árva fecnit sem, nemhogy zárójelentést! Ezen õ akadt ki.

Mûtét napja. Adminisztráció,elsõ kérdés az ûrlapon, h milyen vallású a páciens. Kitöltünk mindent, irány a gyerekosztály. Újabb ûrlap, elsõ kérdés milyen vallású a gyerek. (Kicsit besokalltunk, mivel a gyógyszerérzékenység nem szerepelt a kérdések között.) Jöttek orvosok, mind megnézte, mi pedig elmondtuk, h ha vágni kell abba nem egyezünk bele, akkor hazamegyünk.Megértették és az lett a megegyezés, h megpróbálják helyrerakni, ami tudjuk, mit jelent.De ahhoz el kell altatni.

Az altatás 15 percig tartott, de ott lehettünk vele amíg el nem aludt, végül is rendesek voltak. Azt mondták, h sikerült helyretenni, új gipsz és 2 hét múlva kontroll. (megint 60eu)

Itt már nem nagyon bíztam bennük, elkértük a rtg képeket és hazaküldtük az orvos rokonunknak, aki konzultált egy kézsebésszel Azt mondta, h otthon nem így oldották volna meg, de nem lesz gond a kezével.

Levente keze már jól mûködik, nincsenek fájdalmai, nyom nélkül gyógyult. Ma már csak  emlék a kórház, a sok színes gipsz, és csak reménykedünk, h nem kell újra  igénybevennünk az Ír egészségügy szolgáltatásait!

ui: Azt azért hozzá kell tennem, h jól felszerelt kórházaik vannak, nem azzal van a probléma.Nincsenek jó orvosaik. Itt ugrik ki az oktatási rendszerük hiányossága és a mi sokat szidott magyar rendszerünk sokkal jobb szakembereket képez. Ez tény.

Így kezdődött.....életünk a Szigeten

Kalandra fel!

Ezzel a „csatakiáltással” indultunk el otthonról, egy évvel ezelőtt. Írország volt az uticélunk, ahol egy kastélyszállóban kaptam munkát. Akkor már két hónapja dolgoztam ott.

Úgy döntöttünk, hogy legyen együtt a család. Otília lányunk 15 éves, Abigél9, Levente 8 éves. Ők már elvégeztek egy tanévet az itteni iskolában. Párhuzamosan azonban tanulják az otthoni tananyagot is, hogy ne maradjanak le túlzottan.

Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy az otthoni oktatás színvonala jóval magasabb az itteninél. Ez azonban hasznunkra vált, mert így nagyobb hangsúlyt kaphatott az angol nyelv tanulása, ami természetesen nagyon fontos.

Az iskolákról még csak annyit, hogy minden intézménynek saját egyenruhája van. Ez véleményem szerint sokkal demokratikusabb dolog, mint az otthoni, hiszen nem az számít, hogy ki mit vesz fel, hanem hogy mit tesz le az asztalra, illetve mi van a buksijában.

Az oktatás reggel egy rövid imával kezdődik. Csak halkan jegyzem meg, ez egyébként az Amerikai Egyesült Államokban is így van, sőt, valaha volt egy ima, amit hazánkban is elmondtak minden iskolában: „Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, hiszek Magyarország feltámadásában!” Ezzel talán elkerülhető lett volna december 5. gyalázata. Igen, tudom, lehet azt is mondani, ez nem ide tartozik. Csakhogy minden mindennel összefügg. „El lehet menni! Itt lehet bennünket hagyni!” ugye ismerősek ezek a szavak? Nem állítom, hogy Ő küldött el, hiszen számomra még annyi jelentőssége sincs. Aki ismer, tudja a véleményemet…

Mindig hangsúlyoztam, hogy mi nem „disszidáltunk”, nem hazát cseréltünk, csak kijöttünk dolgozni, tanulni, és mindenekelőtt együtt lenni! Igen, sikerült, nagyon jól érezzük magunkat, persze hiányoznak a rokonok, barátok, jól ismert arcok, de tudjuk, mindennek ára van.

Mindennek alapja, alfája és omegája a munka. Néhány éve hentesként kint dolgozó Benyó Tibor unokaöcsém invitált ki azzal, hogy az újságban mindig séfeket keresnek. Ő segített a legelső időkben szállással, tanácsokkal. A csodával határos módon már a második nap dolgoztam, ott, ahol jelenleg is, a Feleségemmel együtt.

Egy Roscrea nevű kisvárosban lakunk Írország közepén. Az emberek barátságosak. A munkahelyünk ugyan több, mint 20 kilométerre van, viszont abban a falucskában nincs gimnázium, csak általános iskola, itt viszont az általános iskola mellett lakunk, és a gimnázium is közel van.

A közös szabadnapjainkon sokat kirándulunk, nagyon sok szép, és érdekes helyen megfordultunk már. Ha valakit érdekel, és van rá lehetősége, a www.freewebs.com/nagy-lego weboldalon jóval több információt talál rólunk. Az Internetnek és a műholdas TVnek köszönhetően nem vagyunk elvágva az otthoni hírektől, bevallom, hogy a technika néha ámulatba ejt.

Elgondolkodtató az is, hogyan lehet manipulálni az igazságot, különböző érdekek mentén. Otthon, ha Írországról hallottunk, évtizedekig a terrorizmus, és a "vallási háború" jutott eszünkbe a "katolikusok és protestánsok" között. Érdekes módon azt soha senki nem mondta ki, hogy a háttérben nem a vallási felekezetek közötti kibékíthetetlen ellentét áll, hanem az, hogy az angol gyarmatosítók a szó szoros értelmében tűzzel-vassal irtották, és égették fel a katolikus ír templomokat, és próbálták meghonosítani a protestáns, azaz anglikán vallást! Természetesen az írek között is voltak kollaboránsok, akik a könnyebb élet reményében "áttértek" (döntő többségükben ők alkotják jelenleg az Észak-ír tartomány lakosságát), innen ered a

vallási testvérháború. Ilyen megvilágításban talán könnyebb megérteni...

Apropó, adalék az ír mentalitásról: A kastélyban, ahol dolgozom, díszes bizonylat van kifüggesztve arról, hogy "Csak és kizárólag kiváló, írországi alapanyagokból készült ételeket szolgálunk fel". Ámde az én emberkémnek még az sem elég, hanem odajön, és megkérdezi: Offaly megyéből van az a birka, amit készít? -Amikor megmutatom a csomagoláson, hogy igen, az itteni megyében legelészett valaha, akkor nyugszik meg, és "Igen, akkor kérek'" felkiáltással emeli a csordultig telt Guinness-szes poharát, amit mi ugyan "szutyok"-nak becézünk, de ezt a világért sem árulnánk el egy bennszülöttnek, hiszen ők olyan földöntúli áhítattal tudják vedelni, hogy vérig sértődnének. Úgy hallottam, hogy ezért a feltétlen tiszteletért cserébe egész Írország vízellátását ez a cég intézi! (Az tény, hogy nincs külön vízdíj.) Az ivás (és itt nem a vízre gondolok) nemzeti sportnak számít, de mivel igen magas az alkoholos italok ára, az alkoholisták a legjobb adófizetőnek számítanak. Ez vonatkozik a cigarettára is- egy csomag ára 8 Euro.

Bevallom, elég nehezen fogtam tollat, mert nem akartam reklámot csinálni a hontalan csavargó életnek, de tudom, hogy aki el akar indulni, az úgyis elindul, aki pedig nem, azt úgysem lehet rábeszélni.

Én nyugodt szívvel állíthatom, nekünk eddig sikerült, aki nem hiszi, járjon utána!